23
talajok kémhatását is. A talajok elsavanyo-
dásáért az egyoldalú NPK mûtrágyázás je-
lentôs mértékben tehetô felelôssé. Szak-
mailag nagy hiba, hogy pH 5,5 alatti
területeken NPK mûtrágyázást mésztrá-
gyázás nélkül alkalmazzunk. Gyakorlati ada-
tok szerint hektáronként 100 kg NPK
mûtrágya hatóanyagra vonatkoztatva
ammónium-nitrát mûtrágya esetén 160 kg,
karbamid mûtrágya esetében pedig 180 kg
kalcium-karbonátot kellene kiszórni a
mûtrágyák savanyító hatásának kompen-
zálására. A
savanyú talajokban
a mikroorga-
nizmusok biológiai aktivitása nagymér-
tékben lecsökken, így a talajok természetes
nitrogén-szolgáltató képessége romlik
, ked-
vezôtlen esetekben a kiadott nitrogén
mûtrágyák nitrogén gázzá bomlanak, és a
légkörbe távoznak.
Sajnos a csökkenô szerves anyag tartalom
és a minimális nitrogén mûtrágya fel-
használás miatt a nitrogén hiánya, a víz
mellett leggyakrabban és a legnagyobb
mértékben korlátozza a növények fe-
jlôdését. A búzatermesztés eredmé-
nyességét döntôen meghatározza
a talaj
nitrát-nitrogénszolgáltató
képessége,
melyet nagymértékben meghatározza a ter-
môhely
talaj típusa
is. Kísérletek igazolják,
hogy például egy jobb levegô- és
vízgazdálkodású könnyebben melegedô, a
tápanyag feltáródás szempontjából ked-
vezôbb kémhatású talajon akár 20%-al is
nagyobb lehet a búza nitrát-nitrogén
felvétele, mint egy kötöttebb, kevésbé jó
levegô- és vízgazdálkodással rendelkezô ta-
lajon azonos termesztési színvonal mellett,
mely nyílván a termés eredményében fog
megnyilvánulni.
„Arányokban az erô”
A tápelemek feltáródását és ezen keresztül a
termés alakulását döntôen befolyásolja a tala-
jban a szerves anyagokban rejlô
elemek
egymáshoz viszonyított
aránya
, melyek közül
a legfontosabbak a szén(C):nitrogén(N):kén(S)
és a szén(C):nitrogén (N):foszfor(P) aránya.
Az ôszi búza megfelelô
kén
ellátottsága a
búzatermesztés egyik fontos tényezôje. A
szerves kötésben lévô kén ásványosodása,
illetve az ásványi kén beépülése a szerves
anyagokba a talaj
C:N:S arányától
függ. Ha
ez az arány 100:10:1-1,5 értéktôl a szén
vagy a nitrogén javára tér el, az ásványi kén
szerves formában lekötôdik, míg ha a kén
értéke megnô az arányon belül, vagy a szén
és a nitrogén értéke csökken, akkor a
szerves formában lévô kén mineralizálódik
(Stefanovics 1968). A tavaszi nitrogén fe-
jtrágyázással ez az arány eltolódik a N
javára, kénhiányt idézve elô az ôszi
búzában. Továbbá az egyoldalú N fejtrá-
gyázással nem csak kénhiányt, hanem re-
latív foszfor hiányt is okozunk. A talajok
foszfor
szolgáltató képességét legnagyobb
mértékben a humusztartalom, a nitrogén-
trágyázás és a megfelelô talajmûveléssel
elért víz- és levegôgazdálkodás határozza
meg. Általánosságban megállapítható, ha a
talajban a szerves anyagok
C:N:P aránya
100:10:1 körüli, akkor a talaj foszforszol-
gáltató képessége megfelelô. Mivel a talajba
kijuttatott P mûtrágya hasznosulása az
elsô évben 15%, a másodikban 7% a har-
madikban mindössze 3-4 % ezért a szerves
kötésben lévô foszfor átalakulási felté-
teleinek biztosítása jelentôs mértékben be-
folyásolja a növények foszfor ellátottságát.
1...,13,14,15,16,17,18,19,20,21,22 24,25,26,27,28,29,30,31,32,33,...64