Page 22 - Cheminova - Kalászosok növényvédelmi és tápanyagpótlási technológiája - 2013

22
Az aszály mértékét csökkenthetjük a
megfelelô vetésforgóval is. Öntözés nélküli
termesztés esetén érdemes a sekélyen gyöke-
rezô kisebb vízigényû növények után mély
gyökérzetûeket, sûrû gyökérzetûek után
ritka gyökérzetûeket kell termelni.
A szélsôséges évjárat hatások csökkentése
érdekében fontos, hogy olyan agrotechnikai
módszereket alkalmaznak a termelôk, mint
pl. az ôszi búza korai (szeptember 25. – ok-
tóber 5.) vetése. Az ôszi búza korai vetése
nem újdonság a hazai búzatermesztésben. Az
okszerû határokon belüli korai vetés elônyeit
már Garbner E. (Szántóföldi növényter-
mesztés Budapest 1948) egyetemi tankönyve
is ismerteti. Véleménye szerint az ôszi búza
termesztése szempontjából elônyösebb, ha a
búza ôsszel bebokrosodik, ugyanis a kései
vetésû ôszi búza bokrosodását az idôjárási
tényezôk ( aszály) erôteljesebben befolyá-
solják, mint a korábban vetettekét. A korai
vetésû ôszi búza termesztéstechnológiájának
fontos eleme a tôszám. A szeptember utolsó
és október elsô dekádjában vetett búza
tôszáma , mintegy 20 %-al csökkenthetô
anélkül, hogy a hektáronkénti termés men-
nyisége csökkenne, ezáltal elôsegítjük az
erôteljes bokrosodást és gyökér képzôdést.
Fontos a megfelelô, termôhelyhez adaptált
fajta kiválasztása is. A magas hozamú és jó
sütôipari muatókkal rendelkezô rövid szárú
fajták gyökérzete csökkent a nemesítés
során, a hosszú szárú elôdeikkel szemben.
Ezért kiemelt jelentôségû a gyökérzet gyors
kifejlesztése és megerôsítése. Azok a
növények melyek erôs gyökérzettel lépnek a
tavaszba tápelem felvételük is nagyobb
arányú lesz és az ilyenkor vagy akár a
késôbb is elôforduló aszályos körülményeket
jobban átvészelik mint a csekély gyökérzettel
rendelkezô egyedek.
A tápelemek felvételét természetesen dön-
tôen befolyásolja a talajok tápelem szolgál-
tató képessége a talajélet (Amalgerol) és a
megfelelô trágyázás is.
Fontos, hogy a talaj szerves anyag kész-
letével is megfelelôen gazdálkodjunk, hiszen
a talajok víz- és tápanyagmegtartó képessége
is a szerves anyag tartalom függvénye. A 2 %
szerves anyag tartalom az a küszöbérték,
ami fölött a talajfunkciók megfelelô tala-
jmûvelés mellett kielégítôen mûködnek.
Sajnos talajaink szerves anyag készlete
kimerülôben van. Évente hektáronként 7-8
tonna istállótrágyának megfelelô mennyi-
ségû szerves anyag tûnik el a talajban, amit
a visszamaradó tarló és gyökér maradványok
csak részben (3-4 t/év/ha) pótolnak (Kreybig
1952). A veszteség 4-5 t/év/ha. A humusz
anyagok mellett a kalcium a másik olyan
tényezô, amely jelentôs befolyással bír a ta-
lajok termôképességére. A kalcium a talaj-
ban, a talajalkotó ásványokban, a talaj-
oldatban és a talajkolloidok felületén ki-
csapódva található. A kalcium ionok hatására
a talajrészecskék összetapadnak, laza
porózus szerkezetet alkotva. Az ilyen talaj-
ban a gyökérzóna vízforgalma és gázcseréje
optimális a gyökerek fejlôdése szempon-
tjából, erôsítve a növényt az aszállyal szem-
beni ellenálló képességében. A csapadék
mennyiségén túl a mûtrágyázás, a mûtrá-
gyák minôsége, valamint a mûtrágyák
tápelem ionjainak konkurenciája azok a
tényezôk, amelyek a talaj kalcium tartalmát
csökkentik. A kalcium hiánya befolyásolja a