Page 40 - Cheminova - Talaj- és növényorvoslás - 2013

Növényorvoslás
40
HASZNÁLJUK KI A TERMÉSZET EREJÉT!
Növényorvoslás és tápanyagpótlás egy készítménnyel
Az evolúciós fejlôdés során a növények hatásos stratégiát alakítottak ki, hogy megvédjék magukat a
környezetükben található fertôzô ágensekkel szemben. A fertôzésekre a növények úgy reagálnak, hogy ala-
csony molekulasúlyú antimikrobiális stresszmetabolitokat, úgynevezett fitoalexineket halmoznak fel. A
fitoalexinek általában lipofil anyagok, amelyek a növények szekunder anyagcsere folyamatainak a termékei.
A fitoalexinek szintézise a növényekben több lépésben történik.
Elsô lépésként mobilizálni kell a vegyületek szintéziséhez szükséges szerves alapanyagokat. Másodikként biz-
tosítani kell a szintézishez szükséges energiát szolgáltató nagy energiájú foszfátokat (ATP, PH). Végezetül a
szintézis helyérôl a fitoalexineket a fertôzött növényszövetekbe kell szállítani és felhalmozni.
A fitoalexinek a növényi betegségekkel szembeni rezisztenciának a legfontosabb komponensei, de
a rezisztencia kialakulásában szerepe van a lignifikációnak, a subarizációnak (parásítás), a kallóznak, az aglu-
taninnak és egyéb enziminhibitorok szintézisének.
A fitoalexinek felhalmozódását a zárvatermôk és a kétszikû növényeknél figyelték meg nagyobb gyakorisággal.
A nyitvatermôknél és az egyszikû növényeknél lényegesen kevesebb azon növényfajok száma, amelyek a fer-
tôzésekre a fitoalexinek felhalmozásával reagálnak. A Leguminaceae (pillangósok), Solanaceae (burgonyafélék)
és a Compositae (fészkes virágúak) családokból származó növények körében több mint száz különbözô vegyületet
definiáltak, amelyek fitoalexinként viselkednek. A fitoalexinek nem stabil vegyületek. A növényekben fertôzés
elmúltával a megemelkedett fitoalexin szint- ami gátolja a fitopatogén szervezetek tevékenységét - vissza-
áll az adott növényre jellemzô szintre. A növényekben a baktériumokkal, gombákkal és vírusokkal szembeni
rezisztenciát biztosító fitoalexinek felhalmozódását sokféle anyag elôidézheti. Így például az etilén, egyes fungi-
cidek, a környezeti stressz, a baktériumok és gombák sejtfalanyagai, különbözô szerves és szervetlen sók, a
különféle fémek és nehézfémek foszforral alkotott vegyületei. Már több országban forgalomban vannak olyan
készítmények, amelyek indukálják a fitoalexinek szintézisét, illetve tápanyagként hasznosulnak a
növényekben. Ilyen készítmények a Plantafosz termékcsalád tagjai.
A Plantafosz készítmények kettôs hatásúak. Egyrészt speciális hatóanyagaik révén a növény önvédekezô
képességét erôsítik, másrészt komplex oldattrágyaként is hasznosulnak.
A Plantafoszok speciális hatásai fôleg a foszfonátoknak köszönhetôk. A foszfonátok a foszforossav (H3PO3) sói.
Abban különböznek a foszfátoktól - a foszforsav (H3PO 4) sóitól -, hogy egy oxigén atommal kevesebbet tartal-
maznak.
Mivel a foszfition (HPO3-) könnyebb, mint a foszfátion (HPO4-), így gyorsabban áthatol a lomb és a
gyökér felületén és a növényben is sokkal jobban mozog, mint a standard foszforsav alapú folyékony mûtrá-
gyák. Ennek következtében a relatíve felvehetô foszfor aránya megnô. A Plantafoszok használata során a
xilem és floem közötti felületi feszültség csökkentése révén az összes tápelem felvétele intenzívebb lesz.
A flavonszármazékok - fitoalexinek szintézise fokozódik, a növény védekezô rendszere megerôsödik. A
sejtfal megvastagodik, intenzívebbé válik a lignin beépülése. A növényi kórokozók növekedése lassul,